*Kiegészítés a tegnapi naphoz: Azt el is felejtettük megemlíteni, hogy tegnap reggel, ahogy mászkáltunk, teljesen véletlenül rátaláltunk a BANDAI játékgyártó cég főhadiszállására. Az egyik kis mellékutcában egy csapat híres japán mesehős volt kirakva. Egy gyorsat fotózkodtunk velük, és akkor esett le, hogy a kirakatban pedig még több van, csak sokkal kisebb verzióban. Azt hittük, hogy csak egy kis bolt, de nem. Az alsó két emelet mint egy múzeum úgy volt berendezve, témaköröknek megfelelően. Ja, és persze egy meeting is volt épp, de őket nem zavartuk.

 

Szóval a mai nap, hát sajnos nem kedvezett a városnéző turistáknak, mivel egész nap esett - és jelenleg is esik - az eső. A korábbi tapasztalatokból okulva inkább esernyőztünk, így sok probléma nem akadt.

A rossz időre tekintettel kilátogattunk Daiba (megtisztelő előtaggal Odaiba) szigeteire. Erről a mesterséges szigetcsoportról egy rövid leírást ITT találhattok.

Ide közlekedik a Yurikamome vonat. Ennek érdekessége, hogy teljesen automatizált. Nincs rajta vezető. Így aki mázlista, és befurakszik előre, szuper szemszögből láthatja az egész utat. Mivel a kocsi 5 percenként közlekedik, nekünk volt egy kis időnk. Sajnos jó képeket nem tudtunk csinálni az útról a vizes üveg miatt, de talán majd még egy szép száraz napon kimegyünk megint. Az útvonala, a nyüzsgő Shimbashi megállótól indul, és a teljességgel kihalt Toyosu állomásig tart. Mivel napijegyet vettünk, ezért egy teljes kört mentünk vele.

Minthogy elég ramaty volt az idő, gondoltunk plázázunk egy kicsit, Tokyóban még úgysem voltunk. Odaiba szigetén az első pláza (mert hogy nem csak egy van, és ráadásul egymás mellett!) az Aquacity volt. Ez egy 6 emeletes gigabrutál nagy épület. Kicsit meg is ilyedtünk, hogy fogjuk végignézni a boltokkal együtt, de aztán rájöttünk a simlire. A 6 emeletből 3 gyakorlatilag étterem volt, a boltokra alig jutott 2 szint (az egyéb helyekkel együtt). Végülis itt ebédeltünk. Örömmel konstatáltuk, hogy Móni a kagylóra nem allergiás (habár a rákfélékre valamelyest igen).

 

Ez a pláza is érdekes volt az árak tekintetében. Ugyanúgy megvolt a hatalmas 100 jenes bolt, és a cipőbolt, ahol 19-20 ezer jenes cipőket árultak, illetve az ékszerész, ahol félmilliós gyűrűt is lehet kapni. Ja, tegnap este bementünk egy puccos helyre (természetesen csak a mosdó miatt), ahol az órás emeleten körbenéztünk. Láttunk egy igazi Rolex órát, csillogó kavicsokkal teleragasztgatva (irónikusan persze), mindössze 2,6 millió jenért (!!!).

A többi pláza szerencsére kisebb volt. Az egyikben van egy Little HongKong (kínai utca hangulatot árasztó) emelet, ahol mindenféle retró japán játék volt. Régi de még működőképes játékgépek...plüssfigurák, robotok, rágók, italok, ezeket az újragyártott apróságokat meg is lehetett vásárolni. Kicsit olyan volt , mint nálunk egy bolhapiac.

 

A harmadik pláza nagyon puccos volt, semmi érdekeset nem találtunk, na de mellette volt a Toyota kiállítóterme, a Mega Web. Az összes megjelent modellbe be lehet ülni, mint egy szalonban. Van persze tesztvezetés is, de mivel csak japánul volt kiírva minden, nem mertünk jelentkezni - pedig volt vagy 50-60 modell :).

Ezután átnéztünk egy játékterembe. A szokásos iszonyato zaj, és egy átlagos Tesco méretét meghazudtoló építmény, tele ezekkel a villogó, csörgő, zörgő, villanyóra tekerő ketyerékkel. Ami érdekes, hogy itt a mai napig minden tele van azokkal a karmos nyerőgépekkel, amikkel plüssfigurákat és hasonló felesleges lomokat lehet kihalászni egy robotkarral. A másik sokkoló masina, az kívülről úgy néz ki mint egy utcai igazolvány kép készítő szerkezet, csak ezzel sminkeket, frizurákat lehet felpróbálni a lányoknak. Csináltunk egy videót is a helyről, majd mutatjuk :)

Mire végeztünk szinte teljesen beesteledett. Shimbashiban megvacsiztunk, egy szintén olyan helyen, ahol a bejárat előtt kellett megvenni a kívánt ételnek a jegyét, majd leülni a pulthoz. A srácok hangosan kiabálva köszöntek - mint mindenkinek be- és kifele menet. Nem egész 2 (azaz KETTŐ) percen belül már az orrunk előtt volt a hatalmas adag húsos, lágytojásos ramen. Ebben a kellemetlen hűvös, szeles és nedves időben piszok jól esett ez a hatalmas tál (minimum fél literre saccolok, de lehet, hogy jóval több) forró leves!

Majdnem véletlenül bekeveredtünk egy boltba, ami kb olyan, mint egy éjjelnappali, és egy média markt egyben (!). Ugye a japán kultúra messzeföldön híres az ételeiről és konyhaművészetéről. De ehhez szorosan hozzátartozik a toalett kultúra is. Biztosan mindannyian hallottatok már a zenélő wc deszkáról. Na, itt mindenhol olyan van. Zenél, feneket mos, illatosít, magától felnyílik, lecsukódik stb. HIHETETLEN! Nah ebben a boltban végre láttuk, mennyibe is kerül egy ilyen. A legdrágább készleten lévő darab 50 ezer jen. :)

 

No, és akkor itt részünkről véget is ért a nap.