A tegnapi nap szinte végig esett az eső. Sajnos ernyőt nem vittünk, azt hittük elég lesz az esőkabát. A hostel tulaja is mondta, hogy vigyük csak el, illetve boltokban is láttunk, kb. 200 Ft-nak megfelelő jenért. Nem, nekünk mindenképp meg kellett ázni, így jártunk.

 

Tegnapra már vettünk busz bérletet. A japánok még a buszozást is fordítva csinálják. Hátul szállnak fel, és elöl szállnak le. A jegy árát apróban kell bedobni leszállásnál, vagy a napi bérletet bedugni az automatába. Aranyos, mikor 8 idős ember szépen tölti bele a 220 jenes fuvardíjat 5-10es címletekben.

 

Voltunk az arany pavilonnál (Kinkakuji), és annak a gyönyörű kertjében dimbes-dombos mohaszőnyeggel borított kertjéban, igaz a szakadó esőben, de gyönyörű volt.

 

Következőleg az ezüst pavilont (Ginkakuji) néztük meg, itt áztunk meg teljesen, de megérte, mert ez is gyönyörű volt.

 

 

Estére elállt az eső, így eldöntöttük, hogy elmengyünk Shijo dori bevásárló utcába nézelődni. (A dori egyébként utcát jelent)

Sokmindent nem vettünk, mert ez kb a helyi váci utca, és irgalmatlan összegek szerepeltek az árcédulákon.

Tényleg igaz az, hogy majdnem minden étterem kirakatában kint vannak a műanyag ételek is.

 

 

Általában azt szoktuk csinálni, hogy reggelire többet eszünk mint itthon, ezután pedig kétszer ebédelünk. Először egy levest (tele tésztával, meg egyéb ismeretlen dolgokkal), majd később egy tartalmasabb főfogás (1-2 órával később). A tegnapi vacsoránkat egyébként pont ebben a váci utca melletti kis sikátoros forgatagban ettük.

 

Ahhoz képest nem is olyan horribilis áron. Egy nagy adag leves (amivel tényleg jól lehet lakni) olyan 4-600 jen, egy főétel/menü olyan 700-1000 jen. Sör is van, nem is rosz választékkal. Viszont olyan, mintha egységárasítva lennének a sörök, mert a Dark Asahi mindenhol 284 jen. (szorozzatok: 2,7-tel)

Próbálunk édességeket is, de "sajnos" egyiknek sincs olyan íze mint amit megszoktunk, találtunk olyat is mint a magyar képviselőfánk, csak zöldteás krémmel. Na az, piszok jó volt. :D

Egyébként nem éhezünk! Mint írtam 4-szer eszünk egy nap :)

 

Vacsi után végülis pont lekéstük az utolsó buszt (22:04-kor indult) így hát hazáig gyalogoltunk.

Ja, a másik valós dolog. A japánok játékszenvedélye. 3 perces séta alatt sikerült belebotlanunk 5 Pachinko terembe. Ez olyan mint az amerikából ismerhető félkarú rabló, csak bomgokat kell nyomogatni. A termek jellegzetessége, hogy üvölt a japán pop, és mikor 150-200 ember csapkodja a gépet, az meg kerreg, csattog és kattog, iszonyat hangos. csináltunk egyébként videót is róla.

 

Amiért sajnos nem tudtunk újabb posztot írni, az annak az oka, hogy megjött a rossz idő, ami sajnos elrontja a WIFI jelet (?!). Értem én, de japánban???

 

Nagyon komoly egyébként, hogy nagyon sok bolt este 8-9ig, de van, hogy tovább is nyitva van.

 

Szóval hazaértünk. Tegnap már lényegében összepakoltunk, hogy a ma reggeli indulás problémamentes legyen.

A házigazdáink - egy fiatal pár, akiknek van egy pár hónapos babájuk, vezetik a saját hostelüket. Habár törik az angolt, az igyekezetük és a japán vendégyszeretet ugye kárpotolja ezt a hiányosságukat. Kapunk ingyen térképeket, ingyenes időjárás előrejelzést, felhívják a pályaudvart pontos információért, szóval mindent megtettek értünk, ami egy szállásadó megtehet, nagyon jó fejek. Vittünk neki ajándékképp valami magyar dolgot :) dunakavicsot, amin teljesen ledöbbentek. :)

Könnyes búcsút vettünk. Egy utolsó fotó, és indultunk is a mai útra.

 

Ma már inkább metróztunk.

A tegnapi eső miatt mára tették az Aoi Matsuri fesztivált. Valami látványosabbra számítottunk, de sebaj, megnéztük a Kyotói császári palotát ha már, ott volt a fesztivál. Megnétük Kyoto-t a 100m magas kilátotoronyból, majd a pályaudvaron megebédeltünk (a bőrönd volt az asztal a kis műanyag dobozkából, pálcikával), miközben rohangáltak az emberek körülöttünk.

Most éppen az Atamiba tartó Shinkansenen ülünk. Ott még átszállunk Ito-ba menő vonatunkra. Ott fogunk aludni 2 éjszakát. 

 

 

A szállásunk nagyon jó Ito-ban, 100 évesnél is több, 3 emeletes faépület. Ito egy 60ezer lelket számláló kisváros a tengerparton. Nem túl messze a Fuji-tól. 

A vacsoránkat egy hangulatos helyi kis étteremben töltöttük, anyuka felszolgált apuka pedig a konyhában serénykedett. Ha az ÁNTSZ meglátogatta volna a helyet bezárta volna mint a sicc :) nyers halak egymás hegyén hátán, nincs külön férfi és női mosdó...stb.

 

 

 

És egy pár vicces dolog japánból, ami otthon nincs:

Egy kocka csokiért kiszámolhatod mennyit kell lépcsőzni :)

 

 Amíg anyuci pisil a gyerek nem szökik meg :)