Ismételten sziasztok!

A mai reggel végleg betelt a cérna és elszakadt a pohár. A sokadik álmatlan éjszaka után ma reggel kerestünk egy másik szállást itt a környéken. Igaz kicsit drágább, de!
Erre már nem HOSTEL, hanem HOTEL van kiírva, legalább 3x akkora a szobánk mint itt, van emberi méretű ablak, azon van KILÁTÁS, nem csak a 70 centire lévő másik ház fala. Itt nem emeletes ágyon alszunk, hanem rendesen, egymás mellett, tradícionális tatami-futon kettősön. Ja, és ez legalább tradícionális szállás. Ma este még ezen a borzalmas helyen alszunk (reméljük tudunk is), de holnap este már IGAZI ágyban, rendes SZOBÁBAN fogjuk álomra hajtani a fejünket!

Na de letudva a panaszkodást, inkább mesélek a mai napról.
Reggel gyorsan néztünk egy időjárást, mert már napok óta mondogatják, hogy Tokyoban vihar lesz. Mára helyenként felhős, de inkább napsütéses 25 °C-os időt mondtak, 94%-os páratartalommal (!!!). Lényeg, hogy pokoli hőségnek éreztük ezt a 25 fokot, ráadásul majd megvakultunk annyira sütött a nap (ez egyébként nem lehet megszokás, mert a fényképezőgép is észreveszi, hogy világosabb van!). Ma dél körül indultunk el a szállásról. Célirányosan Akihabarába (elektronika és manga!) mentünk. Itt egy szokásos ramenes helyen ebédeltünk, az autómatát már nagyon tudjuk használni (ha van hozzá angol nyelvű leírás).
Ebéd után nekivetettük magunkat a vásárolgatásnak.
Kora délután elkezdett fújni a szél, de olyan intenzitással, hogy ejha. Ekkor már terveztük, hogy melyik 7-8 emeletes üzletbe fogunk bemenni vihar esetén. Megjöttek a felhők is, de az eső még most sem esik (este 11).
A mai nap legfurább élménye a MAID CAFE.
Ez egy olyan vendéglátóipari egység, ahol a felszolgálók ILYEN ruhában vannak (plüssmaci szériatartozék!). Egytől-egyig csupa fiatal manga kislány, akik úgy is viselkednek mint az ilyen rajzfilmes kislányok. Az ára egy kicsit borsos, mert nem csak a fogyasztás van, hanem belépő is. A kávé és a fagyi nagyon finom volt. Volt zenés bemutató, az árban benne volt egy fotó is az egyik tetszőleges kislánnyal. Kaptunk ajándékot is. Ez is kipipálva, de soha nem fogunk menni többet. Borzalmasan idegesítő, mikor 7 kislány idegesítő hangon japánul nyávog, és játszani kell velük. :D

Este, mikor jöttünk haza, gondoltuk rákérdezünk a metróban, hogy akkor most hogyan is működik az amit nem értünk. Konkrétan egy bizonyos átszállásról van szó. Habár az ügyeletes ofiször nem tudott annyira jól angolul, de elmagyarázta, hogy márpedig az úgy van ahogy mi is gondoltuk, elnézést kér a kellemetlenségért, és elszaladt (!) venni egy jegyet, kárpótlásul a kétszer megvásárolt útért (!). BKV! Van még mit tanulni!

És ma megtörtént az, ami eddig soha. Egy kezünkön megtudjuk számolni hány képet csináltunk. :D Sajnos azokban a boltokban ahol voltunk, nem lehetett fotózni.

Gondoltunk linkelünk egy videót, milyen is Akihabara. Mi sajnos nem csináltunk videót, de találtunk egyet. IDE kattintva megnézhetitek.