A Men ya Musashi nevű étteremben ebédeltünk, ahol is amerikai blues muzsika mellett amerikai-japán rament (tésztaleves) ettünk, sült malacszeletekkel és főttojással.

Ez az étterem, egy japánban igen elterjedt módon volt berendezve. A konyhát a vendégek körbe ülik egy pult mellett és így láthatnak mindent, ami a konyhában történik. Ebben az étteremben a szakácsok, mint az építőmunkások az építkezésen heje-hujázva (kb.hej lökd a tésztát, huj süsd a húst..stb.) felkiáltások közepette készítették az ízletes ételeket (pontosabban azt a két félét, amiből lehetett választani) Ja és nincs pincér, nincs pénztár. Megveszed előre automatából a jegyet, amit odaadsz a szakácsnak és ő már csinálja is az általad kiválasztott étket.

 

Itt Shinjukuban találkoztunk először testközelből igazi felhőkarcolókkal (200m+). A Metropolitan Government Building 45. emeletére fel is mentünk, ezen az emeleten volt a kilátó, 200 méteres magasságban. Innen láthattuk volna a Fujit, ha nem lett volna olyan szmogos/párás a levegő. Úgy látszik úgy fogunk hazamenni Japánból, hogy a Fujit, nem látjuk, bár ha jól emlékszem május pont az a hónap, amikorra azt modják, hogy kb. 2 olyan tiszta napja van, amikor a Fuji látható. Hát ez van, majd legközelebb talán.

 

Holnap még nem tudjuk, hova megyünk. Esőt mondanak, ennek a függvénye mit fogunk csinálni, szerintem reggel kinézünk az ablakon és eldöntjük.

 

Pusza mindenkinek!

 

Szabi & Móni