Az este nagyon jó volt. Végre, igazán pihentetően aludtunk. Este még kaptunk egy mini hűtőt és vízforralót a szobába.

A hotel nagyon jó helyen van. A szobánk ablakából látszik egy gyönyörű szent kapu, a Kaminarimon. Eredetileg 914-ben építették, de azóta persze számtalanszor leégett, és újraépítették. A jelenlegi építmény 1960 óta áll.

A mai napot Harajukuban töltöttük, ami Shinjuku-nak egy része. Aki nyomon követi az eseményeket, talán leesik, hogy mekkora is Tokyo. (Irgalmatlanul nagy, és zsúfolt)

Egy kicsit Tokyóról.

A város­nak 2011 augusztus elsejei adatok szerint 13.185.502 lakója volt, melynek területe mindössze 621.9 km2. Budapesté 1.733.685 fő, míg területe 525,16 km2. Így a népsűrűség, Tokyoban 21202 fő/km2, Budapesten 3301 fő/km2. Szóval el tudjátok képzelni ezt a zsúfoltságot.

A szokásos mászkálással telt az egész nap. Hiába próbáltam, nem találtam magamra való ruhát. Itt a nagy méret az "LL" az XL helyett. De még az is kicsi. :(

A mai este volt az első - és sajnos utolsó is egyben - mikor utcai pénzbedobos mosodát használtuk. Vicces volt. Beraktuk a mosást, majd elmentünk nézelődni, sörözni. Majd mikor készen volt, indultunk haza. A szálláson friss törülköző, friss kimonó, frissen megvetett ágy várt... álom a korábbihoz képest.

Holnapra megint vihart jósolnak (ahogy az előző napokra is), de mi tartjuk magunkat a már már megtervezett programunkhoz, itt a történelmi negyedben ahol lakunk, fogunk körülnézni, "japán fékes" drótszamáron.

De ezt itt akkor el kell magyaráznunk. Japán annyi csodát, technikai újdonságot adott már a világnak, miért van az, hogy a kerékpárok 90%-ának rettentően zavaró módon nyikorog a hátsó fékje. Ezért minden alkalommal, mikor egy bringás lefékez mellettünk összerezzenünk. (Sajnos a fék elnevezését nem ismerjük, mert nálunk nem honos)