Az első dolog, amit az ember Tokyo-ban érez, hogy ő maga milyen kicsi ehhez a nagy nyüzsgő városhoz képest. Széles utcák, hatalmas házak, állandó zaj, villódzó fények, tömeg...stb. Ez egy kicsit sokkoló tud lenni az egy hét nyugis városkák és csendes Zen templomok nézegetése után (Viszont a rendőrök itt is cuki lézer karddal irányítják a forgalmat)
Ma egy kicsit felemásan ébredtünk. Sajnos sikerült kicsit meghűlni pár napja. Móni már nagyjából kilábalt belőle, de nekem még tart. Éjszaka sem aludtunk jól, így a mai nap nem néztünk meg túl sok mindent. Erőt vettünk magunkon, és nekiindultunk.
Volt vagy 10 perc mire megtaláltuk a metrómegálló lejáratát. Mivel több társaság is üzemeltet metrót, így nem mindegyik állomáson átjárható az aluljáró. Aztán jegyet is sikerült vennünk. Na de ez sem úgy megy mint otthon. Van olyan, hogy állomástól állomásig tartó jegy, ekkor ki kell választani a célállomást, és ennek megfelelően számolódik az összeg. De van olyan is, hogy zóna vesz az ember. Ekkor a jegy ugyanannyiba kerül, és zónán belül bárhova érvényes. De csak egy útra. Szóval nem egyszerű. Lehet napijegyet is kapni. Valószínűleg ezt fogjuk majd naponta venni, mert így lesz olcsóbb.
A másik alternatíva, az a SUICA nevezetű kártya, ami lényegében készpénz kiváltó opció. Tölt az ember rá pénzt, és használhatja a tömegközlekedésen (minden társaság minden járatára érvényes), csupán be és kiszálláskor kell csippantani. Ekkor a megtett távnak megfelelő összeget levonja a kártyáról. Emellett akár boltban, illetve minden SUICA elfogadóhelyen lehet vele fizetni. Erre viszont nincs semmilyen kedvezmény... ahogy úgy általában sehol sincs itt az országban. Ha egy darab valami 100 jen, akkor az öt darab 500 jen. Itt nem szokás kedvezményt adni.
Itt Asakusában éppen valami nagy vallási ünnepség van, már két napja. A 2x3 sávos utakat úgy lezárták, ahogy van. Egyen ruhába öltözött emberek egy hordozható szentélyt emelgetnek a válluk fölött, ami persze nem kicsi, legalább 30-40 ember kell hozzá. És persze a tömegből mindenki mehet segíteni cipelni. Emellé dobolnak, sípolnak, heje-hujáznak, meg kiabálnak. Ez megy tegnap reggel óta, a környék különböző utcáiban. Reggeli közben éppen a hostel ajtaja előtt haladt el a tömeg, így gyorsan csináltunk - ismét - pár képet és videót.
Na szóval elmetróztunk Ueno állomásig. Hát, itt teljesen más kép fogadott mint a többi helyen. Itt már nincs olyan tisztaság, sok a csöves, iszonyat a tömeg. Mivel szörnyen fáradtak voltunk, így kicsit lassabbra vettük a figurát.
A metróból kifelé jövet pont a AMEYAYOKOCHO nevű utcapiacba botlottunk. Kb. Olyan mint a józsefvárosi piac, csak mondjuk fél nyócker méretű. Még az árak is ugyanazok mint nálunk, csak persze nem Ft, hanem jen van kiírva, így minden 3x annyiba kerül mint otthon. De sebaj. Van minden, patika (!), halas, cipős, kabátos, táskás, kendős, zöldséges minden.
Sétáltunk az Ueno parkban, találkoztunk egy japán íróval, aki rögtön tudta hol is van az a Budapest, sőt elmesélte, hogy, amikor még Észak-Koreában élt az '56-os szabadságharcosoknak gyűjtöttek/küldtek pénzt. Beszélgettünk egy kicsit a világnézeteinkről, majd kaptunk tőle egy kis verses füzetkét.
Ezután elmentünk a természettudományi múzeumba. Ezt sikerült körbejárnunk pár óra alatt. A végére már olyan fáradtak voltunk, hogy elindultunk haza.
Az ebédünket kivételesen egy kínai étteremben ejtettük meg, ez sem olynan volt viszont mint az otthoniak.
A vacsoránkat és a holnapi reggelinket ismét a Family Martban (CBA-nak megfeltethető bolt) vettük meg. Ahhoz képest, hogy előre csomagolt kajákról van szó, frissek és finomak és nem utolsó sorban nem horribilis az áruk, így kb. 600-800 Yen-be kerül egy vacsoránk.
Fényképet most sem teszünk fel. 1. nem csináltunk sokat, 2 fáradtak vagyunk, és ma megpróbáljuk rendesen kialudni magunkat.
Puszi mindenkinek.
Thirstybear 2012.05.20. 19:59:00
Puzs;
Apu
bukiszabolcs 2012.05.21. 02:53:27