Huhh. A tegapi nap igen hosszúra sikeredett. Egy kis metrós bolyongás és a világ egyik legdrágább épületének (Maronouchi) lefotózása után átmentünk a Császári palotába. Sajnos 20 percbe telt, míg találtunk egy olyan kaput amin be lehetett lépni ebben a hatalmas, várárokkal körülvett, gyönyörű parkokkal teletűzdelt komplexumba. Miután szintén több lezárt kapu miatt nem tudtunk átmenni egy másik részére, inkább feladtuk. Parkot fogunk még látni eleget. Utána átruccantunk egy másik Science múzeumba... ami a szerdai napon zárva tart. Azért nem írtam magyarul, hogy milyen tudományi múzeum, mert nem tudjuk mi van bent :).

Mivel a takony kór még mindig jelen van - bár már alig - , elfogyott a zsebkendőnk. Dél körül bementünk egy kisboltba (itt csak kis boltok, kis lakások, kis autók és kis emberek vannak- Szabi mindenbe beveri a fejét, mert ő magasabb az átleg 160 cm-nél). Szóval az említett kisboltban egyszercsak hozzánk szól valaki a hátunkmögül, hogy SZIASZTOK!

Egy nálunk idősebb, piliscsabai (vagy vörösvári?) itt élő tanítónő volt az. Éppen sietett munkába (déli 12!-kor, itt általában akkor kezdika munkát).

Az ebéd egy szokásos autómatás befizetős helyen történt.

Ezután átvágtunk a hadtörténeti múzeumba. A shógunoktól, egészen a világháborúig kipakoltak mindent, sajnos fényképezni nem lehetett és az angol magyarázat is elég kevés volt.

Délután még a Nezu szentélyhez metróztunk el. Itt az azálea virágzásra lettünk volna kíváncsiak, de sajnos elvirágzott már mind, így nem volt ott semmi különös.

Ezekután elmentünk Akihabarába. Ez a hely arról híres, hogy itt megkapható minden, ami az elektronikával, illetve a képregényekkel kapcsolatos. Telefonok, számítógépek, alkatrészek, USB stickek, memória kártyák stb.

Ismét mosdóra fájt a fogunk, így bementünk egy igazi PACHINKO terembe. Eddig az ajtónál messzebbre nem merészkedtünk, de most egyből az első emeleten kezdtünk, amin kívül volt még 3 plusz a földszint (amit a japánok találóan 1 emeletnek hívnak mindenhol)

Szóval ezt a zajt, ami a teremben megy, egy metál koncert első sorához tudnám hasonlítani. Komolyan. Mónival egy értelmes mondatot nem tudtunk váltani a zajban. Míg vártam, megpróbáltam rájönni a játék lényegére... sikertelenül.

Sajnos elég sokáig időztünk Akihabarában, úgyhogy rettenetesen fáradtak voltunk a nap végére. Este 10 körül értünk "haza".