A mai "rém álmom".
Szerintem már sokaknak meséltem, fura élmény lehet, egy igazi (legalább 5ös) földrengést itt átélni japánban. Na, reggel azt álmodtam, hogy földrengés van egy képzeletbeli épületben, aminek az egyik felső emeletén vagyunk. Közben szólt a sziréna, ami - ha jól tudom - errefelé szokásos. Felriadtam, és hallottam a szirénát és, hogy valaki megafonon kiabál. Majd össze csináltam magam, mikor rájöttem, hogy itt a mentők használnak ilyen szirénát, a megafonon pedig az orvos kiabál, hogy jövünk, vigyázz, meg most erre kanyarodunk, illetve köszönjük a félreállóknak. Mit mondjak, fura volt így ébredni.

A teljes mai napot Shibuyában töltöttük.
Nagy látnivalók nem voltak, de sopingoltunk egy "keveset".
Jól kezdődött a reggel, mert beszabadultam egy sokemeletes hangszerboltba, aminek a negyedik emeletén volt a dobos szekció. Mónit ez nem zavarta a sopingolásban 20-30 percet doboltam, az egyik legújabb fejlesztésű (horribilis 584 ezer jen szerepelt az árcédulán) elektromos dobon. Vettem dobverőt is, ne csak úgy "ingyen" használjam már a cuccot.
A sopingolást igazából nem lehet leírni.
Van egy pláza, SHIBUYA 109 a neve. Ez tulajdonképp a japán "diszkós ribanc" lelőhelye. Szoláriumozott, szőkített, néhol szilikonos csajszik, alig ruhában 20 centis magassarokban, jó vastagon kisminkelve járkálnak fel-alá és idegesítően magas hangon csiripeltek (ahogy a japán lányok általában szoktak). Mindkettőnknek gyomorforgató volt a látvány, hamar ki is jöttünk a 10 (!) emeletes komplexumból.
Szintén gyorsétteremben ebédeltünk, jót, finomat, eleget.
Belefutottunk egy étterem nyitásába, óriási sor ált a 100 jenbe kerülő egytálétel miatt (mi általában cirka 600-800 yenből eszünk fejenként egy menüt).

Ugye a japánok híresek arról, hogy nagyon majmolják az amerikaiakat. Ehhez mérten rengeteg chopper, tuningolt ezeréves pickup rója Tokyo utcáit, illetve az amerikai divat is elég erősen jelen van (cowboy, western csizmák stb.). Rengeteg amcsicsizmás, custom bringás boltot láttunk.

Egy másik, számomra felfoghatatlan dolog. Több olyan épületbe is belebotlottunk, ami valaha lakóház lehetett, de mostlátszólag akciós, minőségi használt ruhát árulnak bennük 6-7 emeleten... brutális áron. Mintha egy művészeti galériában járnánk. Vetttek mondjuk 1000 yenért egy bárhol kapható, mondjuk a 90-es években gyártott zakót, rávarrnak valamit, esetleg befestik, majd eladják 12ezerért vagy fognak egy vacak táskát, pillanatragasztóval teleragasztgatják mindenféle műanyag vacakkal, és kirakják rá a 35ezer (!!!!) yenes árcédulát.

A vacsoránkat rendhagyó módon az utcán fogyasztottuk. Egy éjjel-nappaliban vettünk dobozos kaját, kiültünk a kőre, és megettük. Fura módon villával... bénáztunk is vele eleget. Sokkal praktikusabb pálcikával enni.
Ezek után készítettünk egy röpke kis videót, a Shibuya állomás közvetlen közelében, az egyik legnagyobb gyalogátkelőről. Nem tudom, ki az a bolond, aki ide randit szervez, mert tuti, hogy nem találják meg egymást. Megnézni érdemes, félelmetes, mikor ez a több ezer ember egymás felé elindul. a videó IDE kattintva tekinthető meg.

A mai nap hülyesége, a fekete fogkefe (muszáj volt venni), a pandás sapka és a cicabajusz.
Mustárok már a bőröndben... muhahhhha. Az eladó szerint extra csípősek.

Képek:

Szabi rajzfilmes parókában

Az egyik óriási sarok

Óriás kerekű bringa

Fura ízű keksz fura ízű itallal (tejes ananászos)